Dorcsi77

néha úgy érzem nem tudom miről beszélnek körülöttem,pedig magyarul mondják,nekem meg kínaiul hangzik:)

tini koromban kezdődött,mikor nagyanyám aki az ország másik felén lakik a mátra szélén ,elöször mondta nekem,hogy kisjányom hozd fel a szuterinből a pakkundeknit,mert le kell teríteni a telázsit,akkor néztem mint tyúk a gyöngytakonyonyra,hogy mit hozzak és honnan,meg mi f*sz az a telázsi,de elmagyarázták,hogy ezt itt így hívják és kész.

aztán hozzászoktam ,hogy vannak olyan emberek akik olyanokat mondanak amit én nem értek,és vannak olyanok akik azt nem értik amit én mondok.De wazze mikor valakivel 3 éve élsz együtt és még mindig tud újjat mondani?? a zuram mondta a gyereknek,hogy sidord le a lábad,csak néztünk  a Cunival,hogy mivaaann???? vagyis porolja le a lábáról a homokot,aztán nálunk halkítani szokás a tv-t,másoknál csendesíteni,vagy ha valami nem adja a rajzot az azt jelenti,hogy nem passzol,meg az ,hogy tartatlan vagy az nem azt jelenti hogy nincs aki eltartson,hanem azt,hogy tápos vagy. Amikor a pestről leköltözött barátnőmnek mondtam,hogy járjál be,akkor nézett bután mit is akarok,kérdezte hova járjon:)mondatam nálunk itt annyit tesz ,hogy az udvaron parkolsz a kocsival és nem az utcán.Na még azt is szeretem mikor nem tudják ,hogy az eceteshal az nem dobozos ruszli hanem a rántotthal ecetes lében szálkamentesítve,vagy a tócsi nálunk csak beré.és még sorolhatnám de most nem jut több eszembe:)